Erosz,1

K. F.-nak

A sokadik. Elfeküdtünk az ágyon
mezitlenül. Átfogtam fél karommal
és azt gondoltam: nagyon kellemes lesz
egy csipetnyi, szokványos unalommal.

De több volt. Bal melle fölé hajoltam.
Mihez hasonlít, tűnődtem. Talán
korál díszítés, erdei eperszem,
vagy még bimbós, parányi tulipán?

Csupán egy pillanat és új világba
léptem. Elájultam, vagy ébredek?
Köröttünk csend. Kék, őrült vadvirágok
kezdtek forogni homlokom megett .

Nem parfümöd, de bőröd aromája
söpört el mindent. Nem maradt velem
se baj, se gond, se félelem, se bánat,
se múlt, sem emlék, csak a szerelem.

Egymásba csomagolva csak mi ketten
élünk a Földön. Összenő a vállunk,
utat tévesztünk a másik hajában
és egymás köldökénél meditálunk.

Elmehetsz tőlem, de itt maradsz nálam
egy szál hajaddal fogaim között.
Árnyékodat használom takarómnak.
Egy szót se szólj; minden titkunk közös.
Sokan vannak, kik erről mit se tudnak
vagy nem akarják hallani, pedig
egyedül ezt nevezem szerelemnek
a lepedőnktől fel az egekig.

(Faludy György)