Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetõdött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõmûvesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta õket,
mint ez a tisztaszívû állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
(Pilinszky János)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése