"Mikor egy angyal átrepül alig emeli szárnyát
fejem fölött az éjszaka összébb libbenti sátrát
de forró még a levegő érzem a bőröm éget
olvadó fém a belváros egy égi kemencében
megremegnek a tűzfalak és minden ablak tenger
tükre ezüstjén telihold úszik felhabzó tejben
hol gyerekkorom utcái mint elszabadult csónak
elém ringanak kéretlen és ágyamhoz dobódnak
nem akarok én álmodni felhők tövén a házam
aszfaltból nyúló poros fák növesztették mint ágat
koszos tetőkről száll a korom egyenest szemembe
füstös hegy mögül ragyog a Nap fekete cseresznye
egyszerre süt a Nap a Hold és kigyúl minden csillag
fényükben látom az angyalok Kinizsi sört isznak
egy elhízott szent kolbászt vagdos zsírpapírból majszol
odébb egy másik ablakot mos lerakta a kardot
kéményen csüng a piszkos palást liliom és pallos
a légi kórus énekét motorzúgásként hallom
nem akarok én álmodni betonszürke az ágyam
rég nem hiszem egy újabb hajnal ártatlan ajánlat
angyal feszítsd az éjszakát mint nyílvesszőt a fénybe
vedd fel a zakód bakancsod és indulj a közértbe
kölykeid várják a friss kiflit és más már úgyse vár
döcögő Göncölszekeredből egy ördög guberál."
Kapecz Zsuzsa
Kapecz Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése